Hikikomorinak nevezik Japánban azt a személyt, aki elzárja magát a külvilágtól, "társadalmi öngyilkosságot" követ el. Azaz bezárkózik a szobájába és rövidebb-hosszabb ideig ottmarad. A jelenség korántsem elhanyagolható, mivel a becslések szerint az exit e módját választók száma hozzávetőleg 1.2 millió. Nagyobb sajtóvisszhangot azáltal kapott a téma, hogy egy illető 10 év ! után kiment, felszállt egy buszra és egy embert meggyilkolt.

 

A minap dolgozta fel a témát egy tanárom is, a dolog megértésére törekedve. Amellett, hogy Japán techológiailag magas ívben fejlődik, mégis érezhetően beszélhetünk a rendi társadalom jelenlétéről. Nagy szerepet játszik a család, a környezet a mindennapokban. A gyerekek is nagy nyomásnak vannak kitéve, mivel a tanulás a majdani munkára készít fel és ugye tudvalevő, hogy arrafele nem rugják ki egyik percről a másikra az embert, így nem mindegy, hogy mihez kezd majd a nagybetűs életbe kilépett ifjú, nagy tétje van a tanulásnak. Vannak ún. tanulóiskolák, ahol naponta sorozatban adják a tanulnivaló anyagot és a vizsga is közvetlen utána van, mindez hihetetlenül feszített tempóban. Ettől sokan kikészülnek. Felmerül ugye az a kérdés is, hogy mi van a szülőkkel ? Sok esetben úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, a konyhában úgy beszélnek, mintha a gyerek is jelen lenne, hogy a szomszédok ne vegyenek észre rendellenességet, mivel tartanak a külvilág megbélyegzésétől. Talán ennek a róvására is írható részben, hogy miért nyúlik el a bent töltött idő, aki bevonult sem mer talán kijönni, félve, h stigmát magán viselve kell majd érvényesüljön. Ott nagyobb jelentősége van a nálunk is használatos fogalomnak : folt esett a becsületén. Adott esetben még a másik h betűs művelethez is folyamodnak...

 

1. robi:
   2007. 05. 22. 23:06

   nagyon erdekes, laza srac volt biztos az illeto (aki gyilkolt)

2. robi:
   2007. 05. 22. 23:08

   Lehel: nincs folytatasa a sztorinak?

   Biztos tudsz meg valamit a temarol, csak tartasz itt minket izgalomban.

   Erdekes tema.

3. LeHeL:
   2007. 05. 22. 23:20

   Hát vannak különböző vonatkozásai, meg magyarázatai, ami visszavezethető többekközött a társadalmi berendezkedésre is. Ha van érdeklődés megtoldom még (egy viszonylag fontos társadalmi probléma, amivel nemcsak a sajtó, hanem a filmesek és pszichológusok, szociológusok is foglalkoznak).

4. robi:
   2007. 05. 22. 23:24

   ok, varjuk

5. LeHeL:
   2007. 05. 22. 23:52

   Robi, kivánságod teljesítve, a kép után bővítettem. Igen, tudom a Grigoban (itt lakom :) is van Makovecz alkotás, sajna kevesen tudnak róla..

6. arena:
   2007. 05. 23. 0:42

   hikikomori,? bezárkozik? bele,magába zárkózik a komori hiki? ha neki ahhoy van kedve,hogy a társadalomból kimásszon tegye, egészségére. És ha utána újrabeilleszkedik, hát azt is tegye. Üljön a vacak kulipintyó szobájába és dörmögje a mantrékat vagy tudomisén mi dolga ott egyedül neki, de ha már elvonul, mert gondolom önmagát keresi, Szar ügy azonban hogy miután megtalálta azt a tényt kell feldolgoznia, hogy ő egy gyilkos, és miután azonosul ennek pszichológiai vetületeivel lerohan az utcára és találomra kinyír valakit.:) majd várja a végső megvilágosodást hamár letudta karmáját. ez a komori hiki gyilkosság helyett, haraki hikit bocs Hara Kirit, vagy mata hara kirit kellett volna elkövetnie...és ne legyek én aki kővel dobálózók, és falakat hányok a borsóra..
   na bocs csak dolgoznom kéne és baromkodok,.....érdekes téma...

7. LeHeL:
   2007. 05. 23. 0:49

   hikiri vagy mikiri ? szerintemmmikiri :)

8. tootles:
   2007. 05. 23. 2:02

   a hikikomori jelenségről honnan informálódtál, csak a tanárod által? mert rengeteg tévhitet és csúsztatást tartalmaz a bejegyzésed...

9. LeHeL:
   2007. 05. 23. 7:24

   Tootles, nagyrészt igen, de ott az internet is(a wikipediat is vegigolvastam és nagyvonalakban ugyanazt írja, mint ami itt szerepel), meg rövidfilmeket is végignéztem róla. Nagyon szeretném, ha felvilágosítanál, részletesen és pontosan melyek a csúsztatások, hogy egyeztessünk és javítsuk ki azokat.

10. tootles:
    2007. 05. 23. 11:39

    Bocs, hogy nem fejtettem ki bővebben a hozzászólnivalómat hamarabb. Hosszú lesz, kezdem az elején.

    Először is maga a hikikomori-k száma egy hatalmas túlzás, ha elhisszük a milliós nagyságot, akkor az azt jelentené, hogy a 15-35 év közöttiek (ugyanis főleg őket érinti a jelenség) nagyon nagy arányát (wikipedia szerint negyedét) kéne érintse. Ez egyszerűen képtelenség, én 4 év alatt egyetlen konkrét esetről sem hallottam (értsd: egyetlen megkérdezett ismerősömnek sincs hikikomori ismerőse, és bizony sokat megkérdeztem). Az előbb én is átolvastam, a wikipedia is megemlíti, hogy a milliós szám az egy túlzás, a szám kitalálója fel akarta hívni a figyelmet a jelenségre, azért csapott a hasára. A wikipedia szerint pár ezerre tehető az e betegségben szenvedők száma, itt talán igazat lehet adni neki. Én szívem szerint ilyesmire nem használom a wikipedia-t, mert azt te meg én írjuk, az ilyen kétséges dolgok esetén szerintem nem megbízható. Láthatod például, a hikikomoriról szóló cikkben egyetlen tudományos hivatkozás sincs, tehát pletykának is lehet tekinteni azt, ami le van írva, nincs hiteles tudományos alapja.

    Másodsorban pont az arányokbeli tévedések miatt elindul egy kisebb lavina: kicsit igazságtalannak tartom azt a példát, mely szerint a szülők szimulálják a gyermek jelenlétét a párbeszédükben, ez nagyon izolált esetnek tűnik, én nem tartanám ennyire súlyosnak a japán családok gondjait.

    A másik fontos tévhit az az, hogy az iskola terhe alatt roppan össze a gyermek. Ez részben igaz, részben nem. Ellentétben egy magyar vagy román gyermekkel a japán meglepően szereti az iskolát, az általad említett tanulóiskolába (japánul juku, angolul cram-school, én délutáni iskolának nevezem) a legtöbb önszántából megy. Ott meg korántsem olyan az iram és a légkör, ahogy rengeteg külföldi forrás feltünteti. Igaz, van téleg intenzív és komolyan hajtó ilyen iskola is, de a legtöbb egy sima szervezett magánóra, ahol meglepően nem a tanár, hanem a diák az úr. Barátnőm áprilisban nyitott egy ilyen iskolát, közelről is ismerem. Nálunk (Romániában) a diák büntetést kap, vagy minimum egy csúnya tekintetet, ha házi feladat nélkül megy iskolába (magánórára), itt jutalmat kap (cukorkát, édességet, írószert, stb), ha elvégezte a feladatát. Házi feladatot akkor kap, ha a szülő, netán a diák így egyezett meg a tanárral, mikor beiratkozott, de azok mennyisége is röhejesen kevés.
    Olyan szempontból igaz az, hogy az iskola öli meg a gyermeket, hogy valójában az iskola, mint intézmény szinte fontosabb szerepet kap, mint a család. Az iskola szervezi meg azt a kevés szabad idejüket is, ami marad az iskolán kívül. Például a felső elemis (7-9) osztályos diákok kötelezően valamilyen klubnak kell tagjai legyenek (általában sportklub), ami az oktatási intézmény keretein belül működik. Ez meg abban nyilvánul meg, hogy heti 4-5 alkalommal, még hétvégeken is sportolnak, minimálisra csökkentve a családdal való együttlétet. Sőt, a vakáció gyakorlatilag egyetlen hét az egész év alatt a különböző programok miatt. De ettől függetlenül ezt szeretik, mert mindenki ezt csinálja. Hogy ettől miért szeretik, ahhoz a japán mentalitást kell picit érteni:) Röviden annyi, hogy amig azt teszik és tehetik, amit a döntő többség, addig boldogok. Magyarán mondva a boldogtalanság akkor kezdődik, ha valamiért kilógnak a sorból.

    Véleményem szerint az elszigeteltség jelenségét fura módon a magas életszínvonal és a nemzeti sajátosságaik eredményezik, de ez csak a személyes véleményem. Kicsit kifejtve: a japánok nagyon szeretnek tervezni, szervezni, szabályozni és ezek alapján élni. Mindent megterveznek a legapróbb részletig és hihetetlen pontossággal ezt be is tartják. Nos, ez működik egy épület építésénél vagy egy gazdasági folyamatnál, de ezt olyan helyeken is alkalmazzák, ahol az emberi tulajdonság miatt nem jön mindig össze. Hihetetlen aprólékossággal tervezik meg és szabályozzák például maga a tanár tevékenységét, mit szabad tennie és mit nem egy adott helyzetben, a gyermek emberi tényezőjét figyelmen kívül hagyják. Éppen ezért lesznek egyformák bizonyos értelemben és ezért érzi rosszul magát az, aki kicsit más. Az életszínvonal emelkedésével viszont az újabb és újabb generációk egyre könnyebben kapták meg azt, amit kívántak, gyakorlatilag a nagyszüleik gyümölcsén élnek, mert ők már nem kell annyira hajtsanak. Lehet úgy is mondani, hogy könnyebb az életük, mert mindenük megvan és paradox módon ettől lesznek gyengébbek. Az iskolában cukorkát kap, ha elvégzi a feladatot, ha viszont nem kapja meg a cukorkát, sír. Ilyen a legújabb nemzedék és ezt szintén mindenféle tervvel és szabállyal próbálják megoldani.
    Mivel a saját társadalmuk egyformává neveli őket, maga a konkurrencia is erős például a munkahelyek keresésénél. Itt jön elő legtöbbször a pszichikai gyengeség, noha ilyenkor sokkal erősebbek kéne legyenek, mint a nagyszüleik voltak. Soknak nem sikerül úgy elhelyezkednie, ahogy szeretne és szerintem főleg ez vezet az elszigeteltséghez. Nem tudom, érthető-e?...

    Szorosan összefügg a hikikomori-val pl a niito (ez talán valami angol rövidítés japánosítása), ez a szülei nyakán élősködő fiatalt jelenti. Vagy egy árnyalatnyival jobb a friitaa (freeter), ami a nem állandó munkahellyel rendelkezőt nevezi meg. Mindkettő ugyanannak a jelenségnek az eredménye szerintem.

    Amúgy a nem japán nyelvű, hikikomori jelenségről szóló cikkek döntő többsége tartalmazza a megszokott tévhiteket és csúsztatásokat. Az ok szerintem egyszerűen az, hogy a külföldi szakemberek nem értik meg a japán szakírásokat, a japán szakemberek meg nagyon ritkán írnak idegen nyelven, mert végülis ezt ők egy belső problémának tekintik. Ezért gyakorlatilag nincs hiteles nem-japán forrás sem...

11. tootles:
    2007. 05. 23. 11:41

    Upsz, kifelejtettem: a másik h betűs művelet alatt ugye a harakirit értetted? Ezen picit mosolyogtam, körülbelül annyira, mikor azt kérdezték tőlem a japán ismerősöm, hogy igaz-e az, hogy az idegenek még mindig azt hiszik, Japán hemzseg a szaurájoktól és nindzsáktól:)

12. POH:
    2007. 05. 23. 12:43

    @tootles: hogy kritizáljak kicsit - informatív a hozzászólásod, habár egyvonalú és statikus. Pusztán szociológiai, "tudományos" szempontból megállja a helyét, de biztos vagyok benne, hogy a téma rétegzettebb ennél, és mint minden más, ez is nézőpont kérdése. Amúgy a Rendszer alapjaiban ott is ugyanaz, mint mindenhol, ugyanúgy bábu az ember. Sőt, talán még rosszabb, mint mifelénk. Legalábbis a leírásod alapján ítélve.

13. tootles:
    2007. 05. 23. 13:03

    Igen, rétegzettebb a téma, én főleg a számomra legegyértelműbbnek tűnő okot próbáltam jobban kifejteni. A valóságban biztos összetettebb a jelenség, a szakértők biztos teljesebb képet tudnának róla festeni...
    Az ember valóban egy bábu, sőt, a japán társadalomban az egyén csak egy elem a nagy rendszerben, alá van neki rendelve. Ez a lényeges különbség a japán és az ún. európai típusú társadalom között, egyszer írtam erről egyik bejegyzésemben.

    Annak ellenére, hogy hiszek abban, amit mondok, ez csak egy vélemény, mások lehet másképp látják a helyzetet:)

14. robi:
    2007. 06. 01. 1:26

    nincs sok mit hozzaszoljak,
    koszi az infokat!

    hikikomori rules!

15. Inflames:
    2007. 08. 06. 21:50

    Nálam is előfordul hogy 2 hétig ki sem mozdulok itthonról, de nem érzem magam betegnek :) Lehet azért nem talál senki ilyen embert a környezetében mert ők nem gondolják magukról hogy betegek (?). Szerintem ez a technika fejlődéséhez is köthető (gondolok itt az internetre), mert sok ember a világhálón él, egy virtuális létben, "virtuális emberekkel". Aki meg teljesen elzárja magát, azt meg szimplán nem értem. Szimplán szociopata az illető. Ilyen előfordul. Mindenesetre így jobban bekattan ha bezárja magát..

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.